Stefánia főhercegnő (1864-1945)
Stefánia királyi hercegnő II. Lipót belga király harmadik gyermekeként született. Anyai nagyapja József nádor volt. Stefánia hercegnő házasságkötését a szokásoknak megfelelően a belga udvar és a nemzetközi politika szempontjait figyelembe véve még gyermekkorában előkészítették, így lett Rudolf koronahercegnek, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének, I. Ferenc József uralkodó fiának a felesége. 1881. május 10-én, 17 éves korában Bécsben volt az esküvő.
Viszontagságok a bécsi udvarban
Stefánia és Rudolf nagyon eltérő személyiségek voltak, a belga királylány azonban igyekezett minden feladatát jól ellátni. 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő (1883-1963), akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén „Erzsi”-nek hívtak. Több gyermekük nem született. A bécsi udvarban nem kedvelték Stefániát - anyósa, Erzsébet császárné és királyné, akinek pedig fiatalasszony korában magának is meg kellett küzdenie Zsófia főhercegné lenézésével és ellenszenvével, saját menyével hasonlóképpen viselkedett.
Férje tragikus halála
Rudolf koronaherceg 1889. január 30-án az alsó-ausztriai Mayerlingben, máig vitatott körülmények között életét vesztette. Az uralkodó család hivatalos állásfoglalása szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában megölte szeretőjét Vetsera Mária bárónőt, majd maga is öngyilkosságot követett el. Stefánia főhercegné 25 évesen megözvegyült. Kislányukat a nagyapa, I. Ferenc József császár, Stefánia apósa vette gondjaiba.
Igaz szerelem egy magyar gróffal
A 19. század utolsó éveiben ismerkedett meg Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Elemér gróffal. Egymásba szerettek és 1900. március 22-én, tizenegy évi özvegység után a Trieszt melletti Miramare-kastélyban Stefánia feleségül ment Lónyay grófhoz. Ehhez le kellett mondania osztrák főhercegnéi rangjáról és címéről. A házaspár a Magyar Királysághoz tartozó Oroszvárra, a Lónyay-kastélyba költözött. A helység a Duna déli partján fekszik, 1947-ben Rusovce néven Szlovákiához került, ma Pozsony elővárosa. A nyarakat a Sárospatakhoz közeli Bodrogolaszi Lónyay-kastélyban töltötték. Vadászatokat is rendeztek, és gyakran vendégeskedett náluk a trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg is.
Életrajzi vallomás - botránnyal
1917. február 9-én IV. Károly király Lónyay Elemér grófot hercegi rangra emelte. Lónyay Stefánia grófné hivatalos címe ezzel Lónyay hercegné lett. 1937-ben Stefánia megjelentette emlékiratait, „Ich sollte Kaiserin werden” címmel. A könyv, bár Ausztriában nagy botrányt kavart, nagy sikert aratott, több nyelvre is lefordították.
Menedék Pannonhalmán
A második világháború végén a Lónyay hercegi párnak menekülnie kellett a Magyarországot megszálló szovjet Vörös Hadsereg katonái elől. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket. Birtokaikat és műkincseiket az apátságra hagyományozták. Stefánia itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án, 81 éves korában. Férje egy évvel később halt meg Budapesten. Mindkettőjüket a főapátsági templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.
Stefániáról nevezték el
Stefánia nevét több intézmény és utca viseli Ausztriában és Magyarországon egyaránt. Mivel a hercegnő nagyon kedvelte országunkat és a magyar konyhát, számos ételfajta viseli a nevét: „Stefánia vagdalt”, „Stefánia rizottó”, „Stefánia felfújt” és „Stefánia torta”.
A Balatoni Vitorlázó Egylet a hercegnő 1884 áprilisában adott engedélye alapján 1885. február 4-én felvette a Stefánia Yacht Egylet elnevezést. Stefánia Rudolf halála után többször is járt a Balatonnál.
Róla nevezték el a siófoki vitorláskikötőt.
